A magányosság mögött rejlő motivációnk, miszerint szeretnénk egy közösségbe tartozni, beilleszkedni, még mindig óriási szerepet játszik az életünkben. Képesek vagyunk feladni önmagunkat, valódi szükségleteinket a látszólagos valahova tartozás rövidtávú érzéséért. Nehéz ettől a rögzült mintától elszakadni, hiszen ez az egyik evolúciós igényünk a túlélésünk érdekében. De mi történik akkor, ha a magány érzését tudatosan hajtóerővé alakítjuk át? Nézzük meg most hogyan!
Kezdjük az alapoktól
Ez a kérdés főként a tinédzsereket érinti súlyosan, akiket a „bullying” jelensége, kiközösítés, kirekesztettség érzése mély depresszióba, önutálatba képes hajszolni. Olyan gondolatokkal küszködnek, melyek a teljes lényük elutasításával megegyezők.
A korai tapasztalásoknak a beépítése, majd alap hiedelemmé alakítása sem könnyíti meg a felnőtté válásunkat, mikor is szembe kerülünk számos kihívással, nehézséggel, melyeket egyedül kell megoldanunk. Maga a folyamat is egyfajta elszigetelődéssel jár, ekkor éljük meg az autonómiánkat, függetlenségünket, egyéniségünket, személyiségünket.
Érdekes konfliktus zajlik ilyenkor bennünk, hiszen egyszerre szeretnénk önálló személyiséggé válni és másokhoz is tartozni. Sokszor az utóbbi válik erősebbé (hiszen társas lények vagyunk), így elkezdjük a még megszilárdítatlan határainkat egyre jobban kitolni, majd ezek szép lassan elmosódnak, feladva ezzel önmagunkat. Mivel nem tud kifejlődni ez a Belső Erőnk, szilárd stabilitásunk, a biztonságot nem bent, hanem kint keressük. Ebben az esetben a baráti társaságunkban, párkapcsolatunkban.
Elkerülés, mint megoldási stratégia?
Amikor hirtelen egyedül találjuk magunkat, azonnal menekülőre fogjuk, hogy nehogy véletlenül szembesülnünk keljen bármilyen érzéssel is, főleg azzal, ami fájdalommal jár. Számos barátomtól, ismerősömtől hallom, milyen menekülő stratégiákat vetnek be ezekre az esetekre, bevallom az én múltbeli énemtől sincs ez távol. 😉
Például:
Azonnal felhívjuk a barátainkat trécselni, amikor épp nincs semmi dolguk.
Ha van pár szabad percünk, úgy érezzük, hogy mindenképpen kellene valamit csinálnunk. Az okát nem tudjuk miért, csak hogy ez a szituáció nem komfortos.
Addig nézünk egy sorozatot, amig be nem fejezzük az összes részt. Aztán már keressük is a következőt.
Még takarítani is nekiállunk többször egy héten, pedig nem lenne rá feltétlenül szükség. Stb.
Viszont az érzések nem tűnnek el a szőnyeg alá söpréstől sem és bár biztonságosnak hisszük a kapcsolatainkat, többnyire azokban landolnak ezek az érzések, szorongások, frusztrációk, másokra való kivetítések formájában. Ennek követkeménye pedig az lesz, hogy a belső hiányaink, valódi szükségleteink betöltését másoktól várjuk, akiknek halvány fogalma sincs arról, hogy mit is szeretnénk. Valójában nekünk sincs.
Hogyan jelez a testünk?
Az egyedüllét gondolata különböző testi tünetekhez vezethet, mint a mellkas szorítás, nehézlégzés, szapora szívverés, szorongás és pánikrohamok (ez sem ismeretlen számomra🙃). Valamint negatív gondolatok cikázása keseríti meg az életünket, mint az „Egyedül vagyok”, „Én senkinek sem számítok”, „Engem senki sem szeret, senki sem ért meg” és társai.
Tegye fel a kezét, aki azonosul! ✋
Hajszoljuk a szeretetet, várjuk, hogy ezt a szerepet valaki vagy valami (tárgy) kívülről töltse be, ahelyett, hogy magunkban keresnénk, teremtenénk meg. Érdekes tréfája az életnek, hogy tulajdonképpen
Csak hát ez idő és energiabefektetéssel jár.
Pedig ha tudnánk, hogy hosszútávon milyen elképesztő megélésekkel járna, melyek kihatnak az egész életünk minden területére, habozás nélkül belevágnánk a változás folyamatába, vállalva a pillanatnyi nehézségeinket. Tehát sosem vagyunk egyedül, mindig itt vagyunk magunknak!
ÚJDONSÁG! Szükséged van egy kis erőre, löketre a nehéz érzéseknél, időszakoknál? Akkor hallgasd meg ezt a 4 perces erőt adó motivációs hanganyagot, ami segít kapcsolódni önmagadhoz, a Belső Erődhöz. Ráadásul ezt az anyagot AJÁNDÉKBA kapod. 😊Érdekel? Kattints a képre!
A magány ellenszere: az értő figyelem
Korábban írtam már blogbejegyzést az értő figyelem fontosságáról is, melynek hiánya szintén hozzájárul az elmagányosodás jelenségéhez. Itt megnézheted a teljes cikket, mely rengeteg hasznos információt és tippet tartalmaz.
Amikor beszélgetünk egymással és valóban csendben figyelünk a másik mondanivalójára, s annak minden megnyilvánulására, akkor elkezdünk együtt rezonálni, összekapcsolódunk. És ez felszabadító érzés. Erre konkrétan tudományos kutatások is vannak, amik megmutatják az agyhullámok összekapcsolódását. Ahhoz, hogy megértsük a körülöttünk lévőket, időt kell szánnunk a figyelemre, a kapcsolódásainkra, ami kezdetben kicsit nagyobb erőfeszítést igényelhet, de megéri. Egy idő után ez válik természetessé.
Mutatok neked most egy hasznos gyakorlatot. Próbáld ki! 👇
Hoztam egy kérdést neked válaszlehetőségekkel, amiben tesztelheted a gondolkodásodat a magányosság megélésével kapcsolatban. Melyik lehetőséggel fejeznéd be az „Azért töltök egyedül időt magammal, mert…” mondatot.
Melyik mondattal/mondatokkal azonosultál?
Milyen következtetést vonsz le belőle?
Hogy érzed magad tőle?
Ez alapján te inkább az előnyödre fordítod az egyedüllétet vagy mélységes magányként éled meg?
Ha jól megnézed a felsorolást, ezzel már kaptál is pár hasznos tippet abban az esetben, ha inkább a magány érzését éled meg jelenleg. Tudd, hogy mindig van kiút és nem vagy egyedül!
A magány feltérképezése a coachingban
Természetesen rendkívül fontosnak tartom, hogy feltérképezzük a magány mögött megbúvó valódi érzéseket, hiszen nagyon összetett az érzelemvilágunk. Továbbá azt is, hogy elkezdjünk lépésről lépésre közeledni magunkhoz, a Belső Erőnkhöz, hogy magunk számára mi legyünk elsősorban a fontosak és szerethetők.
A coaching ülések során elképesztő végig kísérni azt a változást, amin átmegy az ügyfél. Ahogy fokozatosan elkezd szembenézni a mumusával, amitől addig menekült, rájön, hogy nem is olyan félelmetes, mint ahogy azt korábban mindig gondolta. Nem győzöm kihangsúlyozni többször is, hogy sokszor csak a gondolataink tartanak vissza minket a cselekvéstől, mert félünk a kudarctól.
Amikor a szembenézés megtörténik, megérzik az Erejüket, ráéreznek az ízére, elkezd tetszeni nekik ez a diadalittas élmény, ennek hatására még többet akarnak belőle! 💪 Na itt indul be a láncreakció! Egy apró változás óriási erőket képes beindítani az életünk minden területén. A sikereket pedig apró lépésekben szükséges mérni. Túlságosan hozzá vagyunk szokva a megfelelési kényszerünk miatt, hogy valami nagy dologra kell számítanunk a siker jelensége alatt.
Végszónak csak annyit mondok, hogy te döntöd el kedves Olvasó, hogy hova viszed a fókuszt az életedben. A szomorú és félelmetes magányt választod vagy az egyedüllétre motiválóerőként tekintesz, amiből profitálhatsz. Az utóbbihoz pedig időt és energiát kell befektetni ahhoz, hogy megismerjük, kik vagyunk, hogyan működünk, milyen szükségleteink, igényeink vannak és kialakítani egy jó kapcsolatot magunkkal. Így hát tekints az egyedüllétedre egy skillként, amit hajtóerőként használhatsz fel, hogy napról napra több legyél!
A következő blogbejegyzésben megosztok veled pár trükköt, hogyan fordíthatod MÉG előnyödre tudatosan az egyedüllétet, hogy garantáltan sikernek éld meg. 😉
Amennyiben szeretnél naprakész lenni az újdonságokkal, új blogbejegyzésekkel kapcsolatban, iratkozz fel a hírlevelemre a BLOG szekció alján! 😊
Ha pedig küzdesz a magánnyal és szeretnéd magad jobban érezni, dolgozni magadon, a mögöttes gyökérproblémákon lépésről lépésre, úgy fordulj hozzám bizalommal!
Kérd az INGYENES 20 perces hívást tőlem! 😌
Ölellek,
Eszter
Comments