Azt hinné az ember, hogy az értő figyelem alap erényünk és a mindennapjaink része. Belegondolunk, majd bőszen bólogatunk, hogy „Igen, én tudok figyelni. Hiszen mindig megvárom, míg a másik befejezi a mondanivalóját és csak azután kezdek el beszélni.” Valóban csak erről szólna az értő figyelem?
Legyen szó pár-, baráti-, emberi kapcsolatokról, az értő figyelem tanulható!
A közösségi média sem könnyíti meg a dolgunkat, hiszen szinte mindig az kap nagyobb hangsúlyt, hogy ki tud minél nagyobbat, hangosabbat mondani, szebbet mutatni. Az okoseszközeink sem segítenek feltétlenül minket a figyelemben, hiszen hányszor van az, hogy a párunk mellett üldögélve bújjuk az internetet, ő beszél hozzánk, mi meg „ahaa, jajajaa..-zunk”. Csábító lehet, hogy miközben a másikat hallgatjuk, addig megnézzük az emailjeinket, Facebook/Instagram üzeneteinket, kedveléseinket, időjárást, újdonságokat stb. Félig vagyunk ott, aztán odaböffentünk egy „bocsi, figyelek közben..-t”. Ez vajon hogy esik a mesélőnek?
Hát nem jól! Benyomódnak a trigger gombjaink, elindulnak bennünk a mélyen fekvő programjaink, miszerint „nem vagyunk elég jók”, „nem vagyunk elég fontosak”, „valami baj van velünk”, „nem vagyunk szerethetők” és még millió egyéb fincsi változata.
Ha elég tudatosak vagyunk, akkor éberek lehetünk ezekre a gondolatokra és azonnal önvizsgálódásba kezdhetünk, hogy honnan indulnak valójában ezek a hitrendszerek, sémák, így elkezdhetünk dolgozni rajtuk. Illetve felhívhatja a figyelmet arra is, hogy itt az ideje komolyan elbeszélgetnünk a társunkkal arról, hogy hogy érezzük magunkat, amikor éppen nem figyel ránk, így közösen tudunk ezekre a helyzetekre megoldást találni. Ez két emberes dolog, így fontos a nyitottság mindkét fél részéről.
Na de mi is az az értő figyelem?
Úgy fogalmaznám meg, hogy amikor figyelmesen hallgatunk valakit, akkor mindezt olyan tudatossággal tesszük, hogy nemcsak a mondanivalóját igyekszünk befogadni, hanem minden egyéb megnyilvánulását is. Gondolok itt a nonverbális kommunikációra. Hiszen sokszor nemcsak a kimondott szavak, hanem az azokhoz társuló nem tudatos testbeszédünk, gesztusaink, mimikáink mutatják a mondanivaló lényegét.
Ha valóban figyelünk a másik minden megnyilvánulására, legyen az verbális és nonverbális, akkor érezhetjük, hogy lelkünk szárnyra kap, hiszen őszintén kíváncsiak a mondanivalónkra, azaz az igazi Énünkre. Biztonságos környezetben végre kimondhatjuk, amit gondolunk, érzünk, felfedhetjük sebezhetőségünket, gyengeségeinket, amiket eddig veszélyesnek gondoltunk megmutatni. Végre terünk van rá. Nem csak nekem, hanem ezáltal a másiknak is. Így tud szépen mélyülni egy kapcsolat, ahol növekszik minden egyes megosztásnál a bizalom. Ez az alapja egy kapcsolatnak.
Megosztok veled most 4 hasznos tippet, ami a figyelem gyakorlását segíti:
Amíg a másik mondanivalója véget nem ér, ne szakítsd félbe, őrizd meg a csendet! Közben figyelj a testbeszédére, gesztusaira is!
A visszajelzés nagyon fontos! A magad módján jelezd vissza a másiknak, hogy teljes figyelemmel fordulsz felé. Bólints, hümmögj, dőlj előre, ami belőled jön, de nem erőltetetten!
Ha valamit nem értesz a mondanivaló kapcsán vagy többet szeretnél megtudni róla, mert annyira érdekel, akkor tegyél fel neki tisztázó kérdéseket. De ne szakítsd itt se félbe!
Ha úgy érzed, hogy a partnered befejezte a történetét, foglald össze néhány mondatban az elhangzottakat! De ezt se erőltetve, mintha egy órán felelnél éppen! 😊 Csak lazán!
Kezd el ezt a pár lépést beépíteni az életedbe, kapcsolataidba és figyeld meg a pozitív változásokat! Remélem hasznosak lesznek a számodra!
Picit mesélek magamról is ebben a témában.
Én nagyon szerettem mindig másokat hallgatni, korábban is már elemzőtípus voltam. Ugye nálam a hiány inkább ott volt, hogy engem soha nem kérdeztek meg, hogy velem mi van, milyen nehézségeim vannak. (Feltételezem) Azt gondolták talán, hogy én erős vagyok, velem biztos, minden rendben van. Vagy csak szimplán hiányzott másokból az empátia. Hiszen ahogy írom is, az értő figyelem nem az erősségünk, nagyon sok tudatosságot és energiát igényel.
Tulajdonképpen az előző barátommal kapcsolódtam először mélyen igazán, ahol megtapasztaltam, hogy milyen is az, amikor valaki figyel rám és arra, amit mondok, visszakérdez, érdeklődik. Rájöttem, hogy eddig mennyire másképp éltem, mennyire nem jól, de ennek tudatában sem voltam igazán. Óriási felismerés volt ebben a minőségben létezni. Végre megoszthattam a bennem levő érzéseket, gondolatokat, amik nem ütköztek falba, elutasításba, elbagatellizálásba. Többnyire ehhez szoktam hozzá. Így tudott egyre jobban mélyülni a kapcsolatunk, így építettük együtt a bizalmat. Egyre többet nyíltunk meg egymás előtt, együtt sírtunk, együtt nevettünk. Korábban ez elképzelhetetlen volt.
Rengeteget tanultam abból a kapcsolatból magamról. Valójában egy tükröt mutat mindig a másik, aminek segítségével önreflektíven elkezdhetünk fejlődni. Ha valamilyen negatív tükröt kapunk a másiktól, ugyanez a szabály érvényes itt is, vizsgáljuk meg magunkat, hogy miért érint meg minket az olyan rosszul. De ez már egy másik téma. 😊
Nagyon igyekszem a baráti és egyéb kapcsolataimba is bevinni az értő figyelmet, nem a szavába vágni a másiknak, érdeklődve figyelni és kérdezni a másik mondanivalójával kapcsolatban. Nagyon szép minőségi kapcsolatokká képesek alakulni ezek a kapcsolódások.
Bíztatlak, hogy te is napi szinten gyakorold a fent említett lépéseket. Hidd el változni fog a világ is körülötted és a lelked is végre szárnyalni kezd! 😊
Ha bármilyen kérdésed merülne a témával kapcsolatban vagy szívesen dolgoznál magadon, az értő figyelmeden, az asszertív kommunikációdon, kapcsolataid minőségi javításán, keress meg bizalommal. Az első 20 perces telefonos konzultáció ingyenes! Várlak szeretettel! :)
Ölellek,
Eszter
Comments