Az önismereti utam kezdetére visszaemlékezve nagyon sokszor voltam dühös, hirtelen kaptam fel a vizet bizonyos dolgokon. Az életem számos területén megmutatkozott ez az érzés.
Storytime és TIPP-ek a sikeresebb élethez! 👇
Mindig olyan munkahelyeim voltak, amiket szívvel lélekkel csináltam, szerettem a feladataimat, hozzá akartam adni értéket a cég sikereihez. Kivétel nélkül minden helyen volt egy személy, aki pozícióban valamilyen szinten felettem állt és együttműködés helyett megnehezítette az életem látszólag ok nélkül. Ma már természetesen tudom, hogy sosem rólam szóltak ezek a játszmák, de azért benne lenni nem kellemes. Próbálkoztam mindenféle eszközzel, asszertív kommunikációval ideig óráig sikeresen, majd minden visszaállt a régi kerékvágásba, hiszen egy fél nem elég a hosszú távú változáshoz. Rendkívül dühítő volt, amikor olyan mennyiségű feladatokat adtak, amik már meghaladták két ember munkáját is vagy épp olyanokat, amiknek az illető is utánanézhetett volna, vagy szimplán csak rám akarta testálni az ő feladatait is.
Amikor fölöttünk van egy „vezető”, akkor nehéz nemet mondani, hiszen úgy érezzük, hogy nincs jogunk hozzá, mit fog szólni, nehogy feldühítsem stb. És inkább tűrjük a gonosz megjegyzéseket, igazságtalan helyzeteket. Amit rólam tudni kell, hogy nagy az igazságérzetem, nehezen viselem, ha kihasználnak. Persze, ki nem? 😊
Ha a munka területén túl tekintek, ott vannak a baráti kapcsolatok, amiben szintén lehetett keresni kivetnivalót maga után. Hiába volt a nagy baráti társaság, mégis bajban mutatkozik meg az ember és hát nem voltak ott, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk. Jogosan lehet dühös az ember, hiszen én mindig csak adtam adtam, de sosem kaptam vissza. A düh mögött jókora magány, szomorúság volt ekkor. 😔
Aztán ugye van a jó öreg párkapcsolat, ezzel is biztos sokan azonosulnak. Hiába fogadtam meg, hogy többet nem nyomom el magam a másik miatt, csak megtörtént, hiszen sokszor nem akarjuk megbántani a másikat, ezért nem mondunk nemet, nem fejezzük ki a valódi érzelmeinket, szükségleteinket és gondolatolvasónak reméljük a másik felet. Egyre dühösebbé váltam én is. Na meg magányossá. Sok kapcsolatban jellemző manapság az elmagányosodás jelensége, nem véletlenül.
Nyilván még lehetne folytatni a területek lebontását, de egy a lényeg, amit megtanultam örökre ezek a helyzetek által, hogy ÉN vagyok felelős az életem alakulásáért. Az önismereti utammal elkezdtem felfedezni a mintáimat, működéseimet, érzéseimet, szükségleteimet és végre elkezdtem apránként kifejezni azt a környezetem felé. Csak figyeltem mi történik kint és bent. Minél többször fejeztem ki az érzéseimet, igényeimet a környezet felé (függetlenül attól, hogy pozitív irányban változott-e), annál erősebb lettem, s megéreztem a Belső Erőmet. Én változtam.
Zseniális érzés az, amikor szárnyal az ember az érzelmek szabadságában. 🥰 Teljesen új érzések voltak nekem, de annál inspirálóbbak, hogy abba ne hagyjam! A végén már leperegtek rólam más rosszindulatú, meggyengítő megjegyzései és ura voltam végre az életemnek. Hát bizony a környezet is észrevette. Minél erősebb lettem, ők annál dühösebbek! 😁 Esküszöm szórakoztató volt egy idő után, mert nem sikerült már bevonniuk a játszmáikba, egyszerűen kiszálltam belőlük.
Na de mit is akarok mondani én ezzel a történettel?
Egyrészt hátha magadra ismersz valamelyikben Kedves Olvasó és megérzed azt, hogy nem vagy egyedül ezzel a problémával. Másrészt, hogy van kiút. Mindig van megoldás, bármilyen kilátástalannak is tűnik egy helyzet.
Ahogy a posztomban is írtam, a düh többnyire egy másodlagos érzelem, ami mögött szomorúság, félelem, magány, csalódottság, megbántottság, elhagyatottság stb. is megbújhat.
Sokszor úgy érezzük, hogy egy személy az, aki kiváltja belőlünk a dühöt, mintha rá irányulna, ő lenne a hibás, ő tehet arról, hogy én most így érzem magam. Elkezdjük hibáztatni, okolni, büntetni őt, mintha viszonozni akarnánk felé a bennünk kiváltott sérelmeinket. „Na majd én jól megmutatom most neki..jól megleckéztetem!”. Ismerős gondolatok?
Ahhoz, hogy „kezelni” tudjuk a dühünket, tudatosítanunk kell a mögöttes érzelmet. Ha felismerjük, megértjük és elfogadjuk az elsődleges érzést, feleslegessé válik a düh kifejezése.
Adok pár tippet, ami segíthet téged az önvizsgálatban, amikor dühös vagy.
Vizsgáld meg a helyzetet és kérdezd meg magadtól:
Mi zajlik most bennem?
Milyen szükségleteimet, igényeimet veszélyezteti az adott személy, aki kiváltja?
Mit nem mondtam ki, amit szerettem volna?
Mi okoz kényelmetlenséget nekem ebben a szituációban?
Hogy érezném most magam, ha kifejeztem volna felé a valódi gondolataimat, érzelmeimet?
Ez az önvizsgálat sokat segíthet a düh kezelésében is és fejlődik általa az önismereted, érzelmi intelligenciád is.
Amit fontos még kiemelnem, hogy a haragot, dühöt érdemes megélni és valamilyen módon kifejezésre juttatni akkor, amikor megtörténik. Ez nem azt jelenti, hogy akkor most csapjuk le a másik felet! 😊 Bár néha milyen jó lenne ugye. DE, ha van lehetőségünk, vessünk be hasznos praktikákat ehhez a tevékenységhez.
Pl.: Vonuljunk el és végezzünk légzőgyakorlatot vagy rövidebb meditációt, hallgassunk/mondogassunk mantrákat, feszítsük meg az izmainkat majd engedjük el, írjuk ki magunkból vagy épp csináljunk pár négyütemi fekvőtámaszt.. rengeteg módszer létezik ezekre a helyzetekre, a lényeg, hogy ne nyomjuk el magunkban. Ezt most úgy javaslom neked, mint az Érzelmek Elnyomásának (ex)Művésznője.
Végszónak természetesen ki kell emelnem, hogy ha nagyon mélyen gyökerező problémáról van szó és a fenti tippek beiktatása az életedbe nem lenne elég a változáshoz, akkor érdemes lehet igénybe venni egy szakképzett terapeuta segítségét is, ahol feldolgozzátok a múltbeli ehhez kapcsolódó traumákat.
Coachként nagyon szívesen segítek a fenti lépések felfedezésében és elsajátításában, illetve egyéb témákban is. Én csak addig kísérem partnerként a hozzám látogatókat, ahol én is tartok, de ígérem mindent igyekszem kihozni belőled a hosszútávú értékváltozás érdekében, ha te is mindent megteszel magadért! Jelentkezz az INGYENES 20 perces telefonos konzultációra! 😊
Ölellek,
Eszter
Comments